SOLD OUT Dinner & Russian Music / Teltházas vacsora és orosz mesterek

Our second classical concert of the season here in Huntsville is coming up on Friday. Prokofiev: Symphony No.1 “Classical”, Shostakovich: Piano Concerto No.2 with the amazing Kathy Chi returning
and Tchaikovsky: Symphony No.5
Join us for this powerful program of Russian music at the Von Braun Center!

On Sunday as our first Casual Classics show of the season, at the beautiful Carriage House of the Huntsville Botanical Garden, we’ll be presenting our annual dinner concert. And we are officially SOLD OUT. Everyone who will be there will find out if Stravinsky’s Octet for Winds improves digestion, and if Mendelssohn’s Octet for Strings is sweet enough to make it to the Dessert Menu.

E hét pénteken a Huntsville Symphonyval, a Von Braun Center színpadán orosz mesterek műveit játsszuk. Zongora szólistánk, visszatérő vendégként, a fantasztikus Kathy Chi lesz Kanadából.
Nyitánynak Prokofjev Klassszikus Szimfóniája, a második félidőben pedig Csajkovszik Ötödikje hangzik majd fel.

Vasárnap az idei szezon első Casual Classics koncertjét tartjuk, amelyen a vacsora mellé felszolgált zenei menü Mendelssohn és Sztravinszkij egy-egy oktettje lesz, előbbi vonókra, utóbbi fúvóshangszerekre. Az évente egyszer megrendezésre kerülő koncert-vacsora rendkívül népszerű, és egy pár hete már minden jegy elkelt.

Jó étvágyat!

Picture and Petition / Kép és folyamodvány

Musical compositions can be inspired by many different things coming from outside music. Soon I will get two of my newest pieces premiered, both of them for string instruments, one inspired by a photograph, the other one by an actual letter written by a very interesting musical-historical figure.
Tamás Varga, principal cellist of the Vienna Philharmonic is doing an impressive series of solo concerts with stops including Budapest (CAFe Budapest Festival)
Vienna (Festival Wien Modern), New York, Boston, Chicago and Milwaukee. He has commissioned new pieces for solo cello with the special tuning of Zoltán Kodály’s now classical Sonata for solo cello. My 6 and a 1/2 minute long piece, ‘Captain Hume’s Last Pavin’ will be played alongside with brand new pieces by composers like Aaron J. Kernis. The title and the inspiration of my composition is coming from an actual petition written in 1642 by soldier, composer and bass-viol player, Tobias Hume. His music was rediscovered in the early 2000s by the world famous Jordi Savall. Because of his imaginative music and colorful personality I have been returning to Hume’s story and his art ever since. I wanted to compose this Don Quixote-like character a well-deserved musical homage. The text below can be recited while playing my piece, or it can be projected during the performance.
Talented violin player Yevgeny Kutik
has approached me via the internet about a year ago (we have not yet met in person), and surprised me with a commission offer for his very exciting new recording project. Yevgeny wanted me to write a short piece, a kind of meditation on the topic “Family”, and also to use and actual photograph as the inspiration for the music. Yevgeny and his father in law, principal bass player of the Boston Symphony have recorded ‘How To Draw A Tree’, and the recording will be out soon. Please, stay tuned for the recording and for the accompanying pictures and stories as well! Until then, enjoy the program notes for the duo and the petition letter that inspired my cello solo piece.

HOW TO DRAW A TREE —for violin and bass
Instrumental folk music from Central and Eastern Europe and the Balkan has always been an inspiration to me directly, and through the music of Bartók and Ligeti. I speak this folk music when I speak of the past. When Yevgeny Kutik
approached me to write a composition for his project I immediately thought of the extended family tree that has been drawn up by some of my relatives for my 30th Birthday. The picture attached was taken at the annual Vajda family meeting a couple of years ago near the famous Lake Balaton in Hungary. This meeting takes place every year at the end of August initiated by one of my uncles and it brings together several generations. There has always been a strong connection in my head between this picture and the feeling of looking at the now over 10 generations of family history in the form of a family tree. In my short composition the music played by the double bass functions as the trunk of this imaginary tree while the swift, Eastern European folk music-like passages of the violin represent the branches. It is only natural, that the “branches” of a family tree, members of the younger generations, are closer to us, we can see them and their lives in clear details, from close up, while the beginnings of our family history are distant with less contrast, yet without the trunk there are no branches.

The trve petition of Colonel Hvme as it was presented to the Lords assembled in the high court of Parliament being then one of the poore brethren of the famous foundation of the Charter house […] Hume, Tobias, d. 1645. Right Honourable and Noble Lords, I Doe humbly intreat to know why your Lordships doe slight me, as if I were a foole or an Asse: I tell you truely I have been abused to your Lordships by some base fellowes; but if I did know them, I would make them repent it, were they never so great men in your sight; for I can doe the Kings Majesty and my Countrey better service then the best Souldier or Colonel in this Land, or in all Christendom, which now it is a great wonder unto me, that your Lordships doe suffer so many unskilfull Souldiers to goe over for Ireland, to doe the Kings Majesties service, that are not able to lead a Company, neither doe they know what belongs to a Souldier; […] So that if your Lordships please to pay for the making of a hundred or sixe score Instruments of war, which I am to have along with me, if you please to send me for Ireland, and make me Commander of all those men that are now to goe over for Ireland, I will undertake to get in all Ireland in three or foure Months at the farthest, or else if I doe it not, I will give them leave to take off my head, if my Commanders will bee as forward as my selfe, and yet I will doe all things with great discretion. […] …and therefore if you will not beleeve me, it is none of my fault, when I speake the truth: But if you will not give me the command of all the souldiers that goe for Ireland at this time, I will not goe for Ireland, but I will goe for another Countrey, where I will have a greater command then all this which I have desired from your Lordships. But I yet live in hope that you will be pleased to beleeve me, and helpe me that live in great misery, by reason that I have maintained a thousand Souldiers in this City to do the King service in Ireland, and this I have done seven weekes together, which hath made me very poore, so that I have pawned all my best cloathes, and have now no good garment to weare. And therefore I humbly beseech you all Noble Lords, that you will not suffer me to perish for want of food, for I have not one penny to helpe me at this time to buy me bread, so that I am like to be starved for want of meat and drinke, and did walke into the fields very lately to gather Snailes in the nettles, and brought a bagge of them home to eat, and doe now feed on them for want of other meate, to the great shame of this land, and those that doe not helpe me, but rather command their servants to keepe me out of their gates, […] …for I eat Snailes and browne bread, and drinke small Beere, and some times water, and this I have thought good to make knowne unto your Lordships, hoping that your Honours will helpe me now with some reliefe, or else I shall be forced presently to runne out of the land to serve another King, and doe him all the great service, which I would rather doe unto my owne most gracious King, […] If this service bee not worthy of meat and drink, judge you that are grave & wise Lords of the Parliament, for I will make no more Petitions unto your Lordships, for I have made many, but have not got any answer of them, and therefore if your Lordships will neither entertaine me, nor give me money to buy me meat and drinke, I will goe with as much speed as I can into other Countries, rather then I will be starved here. […] …and so I most humbly take my leave for this time, and rest Your Lordships most humble servant to do your Honours all the good service I can, for I have many excellent qualities I give God thankes for it. Tobias Hume Colonell. FINIS.

Mindkét legújabb, hamarosan bemutatásra, illetve CD-re kerülő művem vonóshangszerekre íródott. A 6 és 1/2 perces “Hume Kapitány utolsó pavinja” Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistájának felkérésére készült, Kodály híres szólószonátájának speciális hangolására. A mű a CAFe Budapest-en kerül bemutatásra,
majd a Wien Modern-en és az egyesült államokban több helyén is elhangzik. A másik darabra a felkérés az interneten keresztül érkezett. Yevgeny Kutik
“Meditáció a Családról” projektéhez rendelt tőlem egy rövid hegedű-bőgő duót, melyet apósával, a Boston Symphony első bőgősével rögzített hangfelvételen. A projekt lényege az, hogy mindegyik felkért zeneszerző egy-egy konkrét fotó alapján komonáljon egy hangszeres “meditációt” maximum 2 perc terjedelemben. A kiadványra, így a fotóra is, még várni kell, de a kísérőszöveg alább olvasható a “Captain Hume” darabról szóló szöveggel együtt.

HOGYAN RAJZOLJUNK FÁT —hegedűre és nagybőgőre
Közép-Kelet-Európa és a Balkán hangszeres népzenéje mindig is közvetlen, illetve Bartók és Ligeti zenéjén keresztül közvetett hatással volt rám. Amikor a múltról szólok, ezt a zenei nyelvet beszélem. Amint Yevgeny Kutik megkeresett, hogy komponáljak egy darabot a “Meditáció a Családról” projektjéhez, nekem rögtön az a családfa jutott eszembe, amelyet személyes kérésemre, a 30. születésnapomra ajéndék képpen rokonaim állítottak össze a számomra. A darab másik kiinduló pontja az a kép volt, amely az évente megrendezésre kerülő Balaton parti Vajda családi találkozón készült, és ami valójában inkább egy családi piramist, mint fát mutat.
A mára már tíz generációig visszamenő családfa és a négy generációt mutató fénykép közösen inspirálták két perces duómat hegedúre és bőgőre. A mélyebb vonós hangszer mintegy a fa törzsét, míg a hegedű népzenei jellegű virtuóz zenei anyaga az ágakat jelképezi. Egy családfánál minél régebbre megyünk vissza annál homályosabb kontúrokat látunk, azaz olyan fa ez, ahol az ágak hozzánk közel vannak és tisztán láthatóak, a törzs pedig a homályba vész. Törzs nélkül persze nem lennének ágak.

1629 Karácsonyán Tobias Hume hivatásos katona, viol játékos és zeneszerző a londoni Charterhouse lakója lett, azaz ekkor már legalább 50 éves volt, és szegény. 1642 júniusában magát a ‘colonel’ ranggal felruházva sokadik petícióját küldte az ország parlamentjének, amelyben felajánlotta szolgálatait a Királynak, és amely irományban szegénységéről és szerencsétlen sorsáról is tudósított. Nagy valószínűséggel erre sem kapott választ 1645 április 16-án bekövetkezett haláláig. Amióta a 2000-es évek elején Jordi Savall spanyol régizene szakértő és gambajátékos újra, a szélesebb közönség számára is felfedezte Hume zenéjét, nemcsak mint zeneszerző, hanem mint karakter is izgatott ez a skót Don Quixote. A Varga Tamás kérésére komponált szóló cselló darabom Hume kapitány utolsó ránk maradt, szívszakasztó levelének zenei eszközökkel való felidézése, egy elboruló elméjű muzsikus-katona megható üzenete.

Hume ezredes, aki egyike vala a híres Charter-ház szegény testvéreinek, igaz petíciója, ahogy az a lordok gyülekezetének a Parlament felsőházában átadatott, […]
Hume, Tobias, elhalálozott 1645 évben
Igen tisztelt nemes uraim,
Esedezve kérem Lordságitokat, engedjétek tudnom, miért aláztak meg, mintha bolond lennék, vagy szamár; istenemre, bizonyosan rágalmas szavakkal illetett Lordságitok előtt némely hitvány fickó, de ha tudnám, kik azok, tennék róla, hogy megfizessenek, bármely nagyra is tartanátok őket, mivel én sokkal nagyobb szolgálatot tehetnék Király urunknak és Országunknak, mint ezen ország, vagy akár az egész kereszténység legjobb katonája vagy óbestere, mert mostan nagy csodálkozásomra szolgál, hogy Lordságitok annyi alkalmatlan katonát eltűrnek, hogy Írországba menjenek és ottan szolgálják fenséges Király Urunkat, kik pedig nem alkalmasak arra, hogy egy Századot elvezessenek, s azt sem tudják, mi váratik el egy katonától; […]
Tehát ha Uraságotok kegyeskednének fizetni nékem vagy egy meg félszáz harci felszerelést, melyet magammal vihetek, ha kegyeskednének elküldeni Írországba és engem neveznének ki parancsnokául azon az embereknek, kik Írországba mennek, vállalom, hogy legkésőbb három vagy négy hónap alatt egész Írországot megszerzem, vagy ha nem tenném, akkor vegyék fejem, ha a csapataim is odáig eljutnának, ahová én és mindezt legnagyobb titoktartás mellet teendem. […]
… és mindemellett, ha nem hinnének nekem, nem az én hibám, ha kimondom az igazságot: ha nem engedik, hogy én legyek a katonák parancsnoka, kik Írországban mennek ezidőn, úgy más országot keresek, ahol vezetni engednek, mert csak ez minden, amit Lordságaitoktól vágyok. De mégis él bennem a remély, hogy kegyeskedtek hinni nekem és segítetek engem, ki nagy szenvedésben élek mivel hogy ezer katonát tartottam ebben a városban, hogy Írországban szolgálják a királyt, és hét héten keresztül tartottam őket, amitől elszegényedtem s legjobb ruháimat zálogba kellett adjam, s most nincs, mit viseljek.
És épp ezért alázatosan esedezem nemes Lordok, hozzátok, ne hagyjatok szenvednem és elsorvadnom étek hiányában, mert egy pennim sincsen, ki segítségemre lenne manapság, hogy kenyeret vegyek rajta, s lassan éhen halok hús és ital hiányában, s késő éjjelen a mezőre járok csigát gyűjteni a csalánosban, s kosárnyit haza vigyek s azt egyem s most ezen tengődök más húsnak hijján, e föld nagy szégyenére, s azokéra kik nem nyújtanak segítő kezet, hanem inkább arra uszítják szolganépüket, hogy távol tartsanak kapuiktól… […]
… mert csigán élek meg barna kenyéren, s kevéske sört iszom csak, s néha vizet, s úgy gondolám jónak, hogy mindezeket tudassam Lordságitokkal, remélvén, hogy Kegyességtek segít majd egy kicsinyést enyhülést lelni, vagy máskülönben kényszerítve leszek elhagyni eme földet, hogy más Királyt szolgáljak, s megtegyem néki mindama hatalmas szolgálatokat, melyet szívesebben tennék saját, legkegyelmesebb Királyomnak, […]
Ha ezen szolgálat nem találtatna méltónak étekre és italra, mérlegeljétek, hogy ti vagytok a parlament szigorú és bölcs urai, mert én több kérelmet Lordságitok felé nem írok, mert már eddig számát sem tudni, annyit küldtem, s egyikre sem jövel válasz, éppen ezért, ha Lordságitok nem tart el, sem pénzt nem ad, hogy ételt s italt vásároljak, a lehető leggyorsabban inkább más Országokba távozom, mintsem hogy honomban éhen haljak. […]
Így legkegyelmesebben engedelmükkel búcsút veszek s kívánom, hogy legkegyelmesebb szolgátok az önök szolgálatára leendjék, mivel sok kiváló tulajdonsággal rendelkezem, melyért csak Istent illeti dicsőség.
Hume Tobiás óbester FINIS.
Fordította: Vajda Márta

It Has Begun / Elkezdődött

Season 2018-19 has begun. On Friday, September 21 we’ve opened the season in Huntsville in front of a packed and very enthusiastic house. We have played an Americana program with a twist: Bernstein: Slava!, Gershwin: Concerto in F, the solo piano part was played beautifully and with lots of energy by Gilles Vonsattel
Stravinsky: Symphony in 3 Movements, Bernstein: Symphonic Dances from West Side Story. The latter was dedicated to the memory of HSO’s principal bassoonist-music librarian-personal manager, Hunter Thomas who’ve passed away at the age of 62 at the end of August.

I am off to Hungary now to conduct my first concert with the Hungarian Radio Symphony this season. It is a beautifully crafter program (thanks to Program Director György Igric!) featuring the members of the orchestra as soloists. The program is as follows: Debussy: Afternoon of a Faun (in Schoenberg’s arrangement), Debussy: Two Dances for Harp and orchestra, Debussy: Rhapsody No.1, Bartók: Rhapsody No.1&2, Bartók: Divertimento for strings. This concert is the closing event of the all concert marathon of “The Day of the Music Ensembles of the Hungarian Radio”. There will be live broadcast online as always. Please tune in!

A 18-19-es szezon elkezdődött. Szeptember 21-én pénteken a Huntsville Symphonyval lelkes és számos közönség előtt játszottuk első klasszikus koncertünket. A program Bernstein Slava! nyitánya, a West Side Story Szimfonikus Táncok, Sztravinszkij Szimfónia három tételben című múve, és Gershwin F-Dúr zongoraversenye voltak, utóbbi szólistájaként Gilles Vonsattel mutatkozott be.
A West Side Story szvitet Hunter Thomas emlékének ajánlottam, aki a zenekar első fagottosa, kottatárosa és zenekari menedzsere volt, és aki augusztus végén, hosszú betegség után távozott. Hunter a zenekar régi és megbecsült tagja volt, és a környék legismertebb fagott tanára is egyben. Szombat delután a University of Alabama Huntsville kis koncerttermében tartottunk egy koncerttel egybekötött megemlékezést is, ahol az HSO nevében én búcsúztattam, és emlékeztem meg a közös évekről.

Hamarosan indulok Budapestre, ahol idei első koncertemet vezénylem a Magyar Rádió Zenekarával. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek Napja a Bartók Rádióban egész napos sorozat zárása képpen egy Debussy-Bartók hangversenyt adunk a zenekar tagjainak szólóival. A részletes program itt elérhető:

A concerted a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Clarinet Symphony NEW ALBUM / Klarinét Szimfónia ÚJ ALBUM

“Vajda’s Clarinet Symphony for two clarinets (performed by Gábor Varga and János Szepesi) and orchestra was less folk-flavored and more focused on a fascinating orchestrational features that, in many cases, overshadowed the soloists’ content. It was structured in seven short movements that employed the “variations” idea via a suite that harkened back to the Baroque model. Vajda’s language was a unique modern tongue, not triadic or modal, but definitely his own, and characterised by skillful use of winds and percussion to cook up little sonic worlds that burbled and bubbled like extraterrestrial bodies.”
[Sparkling Mitteleuropa fare with Enescu, Vajda and Dvořák in Budapest by Alexandra Ivanoff, 06 February 2016 on BachTrack]

The quote above is taken from a review of the World Premiere performance of Clarinet Symphony (with the Hungarian Radio Symphony), a piece that is now, along with Alice Études (for clarinet and string quartet) and Persistent Dreams (for solo clarinet) available on CD and for online download as well. This is my second recording with the BMC label as a composer. Please check out the links below for online access!

A fenti angol nyelvű kritika részlet a BachTrack-ről való, amely a Klarinétszimfónia ősbemutatója (Rádiózenekar, MÜPA) után jelent meg. A BMC sorozatban immár második szerzői lemezem ez, amelyről így írtam a kísérőfüzetben:

“Minden körbeér. Valamikor a korai 90-es években legelső, azóta is érvényes és működő darabjaimat saját hangszeremre, klarinétra írtam. Van abban valami természetes, amikor a komponista maga játssza a műveit. Az előadóművész-szerző által komponált zene alapjáraton idiomatikus – ami persze nem jelenti egyben azt is, hogy könnyű –; így technika és tartalom násza házasságközvetítők: virtuózok és karmesterek sokszor kéretlen, ám nélkülözhetetlen segítsége nélkül is létrejön. Ezt látva és hallva a közönség is inkább érzi úgy, hogy valami eredetinek, valami érvényesnek a részese, hogy elidegenítés, „tolmács” nélkül kapja az információt, az élményt.”

A fenti link bármelyikén megvásárolható, letölthető a teljes album egyben vagy trackenként.

Happy Wednesday / Vidám szerda

It sure feels like this is the beginning of the season already, however my debut with the Györ Philharmonic is really the last concert of my summer. Check out the program of the 2018 European Clarinet Festival here:

I had a great time in Portland, OR with Three Leg Torso and the Portland Festival Symphony playing at beautiful city parks for big crowds in the first two weeks of August. After returning to Hungary I’ve had some time off at the famous Lake Balaton. Of course, I used the time to do some composing and arranging. I am working on my new orchestral piece for the Hungarian Radio symphony for March 2019 called Gloomy Sunday Variations, and on arrangements of Debussy’s Faun and Ravel’s Pavane for flute, clarinet, harp and string quartet. I am looking forward to starting the 18-19 season in Huntsville in about three weeks, and in Hungary with the Radio Symphony at the end of September. I will keep you posted, thanks for reading!

Hiába még nyár, de már szezonkezdés érzésem van az e heti koncertemmel kapcsolatban. Az Európai Klarinétfesztivál (program a fenti linken) gála koncertje ma este egyben a debütálásom is a Győri Filharmonikusok élén.
Augusztus első két hetében remek hangulatú koncertjeim voltak a Portland Festival Symphony élén a Three Leg Torso nevű world music csapat közreműködésével a város parkjaiban, szép számú közönség előtt. Ezután nyaraltam a Balatonnál egy kicsit. A fürdés és a Vajda család szokásos éves összejövetele mellé persze befért némi komponálás és hangszerelés is. A Rádiózenekar jövő évi koncertjére írom a Szomorú Vasárnap Variációkat, illetve a Ravel Pavane és a Debussy Faun kamarazenei átiratait is készítem. Kb. 3 hét múlva kezdem a 18-19-es szezont Huntsville-ben, majd a Rádiózenekarral itthon szeptember végén. Többet hamarosan itt! Kellemes nyár végét mindenkinek!

Elastic Chirping / Hajlékony ciripelés

One more day of rehearsals, then it is time for our concert with Ensemble Ulysses at the beautiful Royaumont. Talented young musicians from all over the world, and four composers from three countries make for a nice experience. Last year I have visited Royaumont Abbaye and Foundation for only one day, to hear and see the conducting masterclass of Peter Eötvös with pieces by Kurtág and Boulez. Now I have the pleasure to spend a week here with a busy rehearsal schedule focusing on new music. Check out the program here:

After Royaumont, in the next two weeks I will be stopping by at Darmstadt, Germany, and an outdoor festival at Tiszató in Hungary. I will be doing a ‘Conduct Me’ session with the Armel Festival Orchestra. I will check back in here again in less than a month from Portland, OR.

Még egy nap intenzív próbákkal, aztán péntek este koncert az Ulysses Ensemble zenészeivel a gyönyörű Royaumont-ban. Tavaly csak egy napot voltam itt, akkor az Eötvös Péter féle karmesterkurzus zárókoncertjét hallgattam Kurtág és Boulez darabokkal. Idén egy hetet töltök itt a világ minden részéről jött fiatal és tehetséges zenészekkel, és 3 ország 4 zeneszerzőjének darabjaival. A fenti linken megtekinthető a program.
Régi épületek, új zene, gyönyörő nyári idő, remek ételek és francia vörösbor. Mi kellhet még? 🙂

Royaumont után beugrom még Darmstadtba, majd a Tiszatavi Fesztiválra, utóbbin az Armel Fesztivál zenekara élén a jól bevált és népszerű “Conduct Me!” programot csinálom. Kevesebb mint egy hónap múlva újra jelentkezem Portlandből.

Busy Season Finale / Sűrű szezonvég

The 2017-18 Season is coming to an end. Since I arrived to Budapest, Hungary after the last classical concert of the Huntsville Symphony season I have had an extremely busy schedule. A conducting-composition masterclass organized by the Peter Eötvös Contemporary Music Foundation took place at the Budapest Music Center. The musicians of the Danubia Symphony Orchestra were conducted by 7 young conductors in Karlheinz Stockhausen’s Punkte and Arnold Schoenberg’s Chambersymphony op.9. Thee new pieces were also premiered, two for string trio, one for violin and piano by young composers. These concerts are always streamed live on the website of the BMC. Everyone has done a great job, and I had fun teaching alongside Peter Eötvös and Alessandro Solbiati.

June 5 was the date of the performance of my opera, Barbie Blue (libretto by András Almási Tóth) as the “matching piece” for Bartók’s Bluebeard’s Castle. This production was part of the ‘BLUEBEARD 100’ Festival of the Hungarian State Opera. At the Erkel Theater (the main opera house building is being remodeled right now and is closed for another season) great singers and the musicians of the State Opera Orchestra did a great job of playing both works (neither of them is easy!), and I enjoyed working with stage director, and former director of the Opera, Miklós Szinetár.
On June 13 I was the conductor of the final exam of the students of the opera department of the Liszt Academy. We have performed a one of a kind, beautiful work, ‘Le vin herbé’ (The Love Potion) by Frank Martin, which practically tells the original version of the Tristan and Isolde story. Unlike the famous Wagner opera, this work is scored for 12 singers, 7 string players and a piano, and has a totally different approach to the legend. Andras Almasi Toth directed the performance, and it was beautifully choreographed by Noémi Kulcsár, artistic Director of the Tellabor Dance Company.

And now, Armel Opera Festival and Competition 2018 is around the corner. I am conducting two performances this year. On July 3 and 4 at the MUTH Theater in Vienna we will be presenting my chamber opera, The Giant Baby, and Lady Sarashina, a one act opera by Peter Eötvös. The latter production is a revival (with a partially new cast) of András Almási Tóth’s staging of the work in collaboration with the Liszt Academy. The Pannon Philharmonic, resident orchestra of the festival will be playing. The Giant Baby was my very first opera. In the last 15 or so years I have composed 3 others, and learned along the way how and what to write for the stage and for operatic voices. I decided to totally rewrite the music for The Giant Baby, and also to rework the libretto with the help of writer Péter Horváth. The Giant Baby is a surrealist story about life in general, and both the music and the staging is aiming at a very special audience, young adults (16+) and adults at the same time. This production is a collaboration between Armel Festival and the Kolibri Theater.
János Novák, general director of the theater is doing the staging, and the beautiful puppets are designed by Klaudia Orosz. Here is her page with a couple of photos of her designs.
Here is the link to the festival with all the details.
Remember, all performances are LIVE BROADCAST on Arte Concert website and will be available to watch for 6 months afterwards!
There will be two more performances of The Giant Baby in Budapest, on July 6 & 7. With these two performances my season ends and my summer season starts. More about the latter in a later post.

It is a nice coincidence that 3 of my 4 operas happen to be played during the same season. ‘Georgia Bottoms’ had its Hungarian premiere in October, 2017, then there was ‘Barbie Blue’, and now ‘The Giant Baby’ is coming up. Oh yes, and I also made it to the KULT50 selection this year, which is a list comprised by cultural journalists and critics, and published by Fidelio magazine. I was in the 4 artists invited to participate in the press conference. It was a very interesting conversation about Trends and Brands.


A 2017-18-as szezon hamarosan véget ér. Amióta Budapestre érkeztem a Huntsville Symphony idei utolsó koncertje után, nem volt megállás. Az Eötvös Intézet által szervezett karmester-zeneszerző kurzuson Karlheinz Stockhausen Punkte és Schönberg Kamaraszimfónia című műveit tanítottam. A fiatal zeneszerzők és karmesterek jól szerepeltek, és a Danubia Zenekar muzsikusai is kitettek magukért. Élvezet volt Eötvös Péterrel és Alessandro Solbiati
olasz zeneszerzővel együtt dolgozni.

Június 5-én került az Erkel Színház színpadára Barbie Blue című operám (Almási Tóth András librettójára) mint a Kékszakállú Herceg Vára párdarabja, a Magyar Állami Operaház Kékszakállú 100 fesztiválja keretében. Az előadás második felében a Kékszakállú Szinetár Miklós rendezésében ment, akivel, akárcsak az est négy énekes szólistájával, öröm volt dolgozni. Az Operaház Zenekarának ez úton is külön köszönöm a figyelmes munkát, és a szép végeredményt!

Június 13-án a Zeneakadémia operavizsgájának keretében elvezényelhettem Frank Martin ‘Le vin herbé’ (A szerelmi bájital) című “ellen-Trisztánját”, amelyet 12 tagú kamarakórusra, hét vonósra és zongorára komponált a svájci zeneszerző. Vicces, hogy pont aznap ment, amikor a MÜPÁ-ban Wagner Trisztán és Izoldája. 🙂 Ismét remekül dolgoztunk Kulcsár Noémivel és Almási Tóth Andrással.

Most következik az idei Armel Fesztivál és Opera Verseny. Július 3-án saját művemet, a Déry Tibor szövege alapján íródott Az Óriáscsecsemőt, majd másnap Eötvös Péter Lady Sarashina című egyfelvonásosát vezényelem a bécsi MUTH Színházban, utóbbit a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. A Lady Sarashina az Almási Tóth András rendezte Zeneakadémiás produkció felújítása lesz, míg Az Óriáscsecsemőt Novák János rendezi majd, a Kolibri Színház művészeivel, tervező Orosz Klaudia. További előadások az Operett Színház Raktárszínházában július 6-án és 7-én.
Az Armelről és az Arte Concert élő közvetítéseiről itt lehet részleteket megtudni:

Ezzel az idei szezonban 4 operámból 3 kerül színre valamilyen formában, ami csupán a véletlen műve, és mint ilyen valóban a csillagok szép együttállását jelzi. Idén belekerültem a Fidelio KULT50 válogatásába is, és Tenki Réka színésznővel, Ragályi Elemér operatőrrel és Parti Nagy Lajos íróval együtt a KULT50 sajtótájékoztatójára s meghívtak, ahol Trend és Brand címmel érdekes beszélgetésnek lehettem a résztvevője.

Hamarosan újabb posztban jelentkezem majd a nyári szezon eseményeivel.

Don Quixote and Captain Tobias Hume / Don Quixote és Hume kapitány

About to start the rehearsals for the last classical show of the season of the Huntsville Symphony. On the program: Don Juan and Don Quixote by Richard Strauss, and the super-chambermusic-concerto for cello and orchestra by Schumann. See the details here:
And here is the website of the soloist: my friend, Emilio Colón, cello player and professor extraordinaire:

Somehow it feels appropriate to end this successful season with two musical portraits, one about Don Juan, the man who never stops searching for the ideal woman (according to the tale by poet Nikolaus Lenau), and one about Don Quixote, Knight of the Sad Face, who never stopped fighting for good causes, and even went agains the giant windmills. In case you did not make the connection let me spell this out for you: classical music business is constant seduction (that of the audience) and a constant battle of the windmills (that of balancing a budget while serving your community and focusing on your mission statement). We are looking forward to a great crowd this weekend, and to another great season of which you can read about in details here:

It is funny, how things align in one’s professional life. As I am studying and performing Don Quixote, I am about to start composing a solo cello piece for Tamás Varga, principal cellist of the Vienna Philharmonic.
Tamás requested a piece for solo cello with the special tuning of the Kodály Solo sonata so he can perform three contemporary compositions and the Kodály on the same concert without having to retune, or to have two cellos ready. I decided to compose a piece called, ‘Captain Hume’s Last Pavin’ based on the last letter of Tobias Hume
I go from the Sad Faced Knight portrayed by a cello to a soldier and viol-player in just a few weeks.
There is another commission coming up for me, this time for solo violin. The project was started by violinist Yevgeny Kutik and it is called ‘Meditation on Family’. Check out the Kickstarter video here:

Thanks for reading!
I will keep you posted on more exciting projects for the month of May, June and July!

Holnap kezdődnek az idei szezon utolsó klasszikus koncertjének próbái a Huntsville Symphony élén. Richard Strauss Don Juan és Don Quixote című szimfonikus költeményei, és Schumann Csellóversenye a program.
Az alábbi linken a cselló szólistáról, Emilio Colónról lehet ovasni, aki Bloomingtonban Starker János utódja, és akivel hosszú évek óta ismerjük egymást.

Érdekes, hogy a mindig az ideális nőt kereső Don Juan (legalábbis Nikolaus Lenau költeménye szerint) és Don Quixote, a Búsképű Lovag története zárják az idei szezont. Valahogy a klasszikus zenei biznisz is ehhez hasonló, egyfelől állandó csábítás (a közönségé), másfelől meg folyamatos szélmalomharc (adminisztráció és pénzügyek). Azért nem kell aggódni, a képem nem bús, és akárcsak Don Quixote, sosem állok meg. Ennek bizonyítéka az HSO következő szezonja, amelyről itt lehet olvasni:

Ami a zeneszerzést illeti, a cselló által megszemélyesített képzeletbeli lovagtól egy valódi katona és viol-játékos történetéhez érkezem hamarosan. Barátom és régi kamarazene-társam, a Bécsi Filharmonikusok szóló csellistája, Varga Tamás
kért fel egy mű megírására, amely Kodály Szólószonátájának speciális hangolását veszi alapul. A darab címe “Hume Kapitény utolsó pavinja” lesz, amely Captain Tobias Hume utolsó levelének szövege inspirált. Hume rendkívül érdekes történetéről itt lehet olvasni:
Egy másik felkérés is érkezett nemrég, ezúttal szóló hegedűre írott kompozícióra, amely Yevgeny Kutik hegedűs ‘Meditation on Family’ projektjének része lesz. A projekt Kickstarter kampány videója itt tekinthető meg:

Hamarosan újabb izgalmas hírekkel jelentkezem a következő néhány hónap eseményeiről, addig is köszönöm a figyelmet!

Acoustic in Not the Paleo Diet of Music / Az akusztikus zene nem Paleo Diéta

The title of this post is a sentence taken from my first TEDx talk. Last Saturday as the first speaker of the newly formed local TEDx VoyagerWay group I gave a talk with the title “LIVE, UNPLUGGED AND CLASSICAL”. A string quartet made of principal players of the Huntsville Symphony shared the stage with me. They played the Intermezzo movement from Mendelssohn’s 2nd string quartet. In may talk I advocated for LIVE performances (with lively demonstrations on the spot), for UNPLUGGED music (and the perfect music machines, classical instruments) and for CLASSICAL music. I am going to make the YouTube video available here as soon as possible. I believe I did make a point, and I also had lots of fun doing it despite the fact, that I have not done such a long scripted presentation in a long-long time.
The day before the talk I conducted the HSO in two Barber pieces and in the Organ Symphony by Camille Saint-Saëns. Nathan Laube played the organ solos beautifully, and he even added a solo organ number to the concert written by Vidor. The concert took place at First baptist Church, Huntsville,
where the orchestra has not played for a long time. The church is beautiful and it sounds really good, and our audience did not mind the free seating either.
Our 2nd Causal Classics was on April 2 at the Botanical Gardens,
where the audience got to sit IN the orchestra, next to our players. We have repeated this type of event for the third time, and it has been always a huge hit. Amy Schwartz-Moretti, former concertmaster of the Oregon Symphony joined us to lead the group, and also to beautifully perform the “hidden violin concerto” in the middle section of Haffner Serenade. Our next, and this season last Casual Classics is on Sunday. We will be performing at an old style American mercantile store called U.G. White downtown Huntsville.
We are teaming up with three authors from Alabama who will read their own texts and poems. Words by Jacqueline Trimble, Harry Moore and Jeanie Thompson will be matched with music by Still, Barber, Bernstein and Dvorak.

But before spoken words and music, the HSO is off to a n exciting adventure. We will be presenting the full movie score of E.T. —The Extra-Terrestrial by John Williams for which show the entire movie will be shown on a big screen hanging above the orchestra.
“E.T. phone home!”

A második és harmadik link a Huntsville Symphony hétvégi koncertjeit mutatja. Szombaton az “E.T. a földönkívüli” című ma már klasszikus mozit prezentáljuk élő zenével. Vasárnap harmadik, ebben a szezonban egyben utolsó “Casual Classics” előadásunkat játszuk, ahol három alabamai író-költő olvassa majd saját művét. Jacqueline Trimble, Harry Moore és Jeanie Thompson írásaihoz Still, Barber, Bernstein és Dvorák zenéjét társítottam. Az E.T. a Von Braun Center nagy koncerttermében, az “Alabama Storytellers” pedig egy régi, igazi amerikai vegyeskereskedésben lesz majd, Huntsville belvárosában.

Múlt hétvégén Nathan Laube orgona szólójával játszottuk Samuel Barber: II. Esszé zenekarra, és Toccata Festiva című darabjait, valamint Camille Saint-Saëns “orgona Szimfóniáját” a First Baptist Churchben. A tempolom gyönyörű orgonáján (a 60-as években épült) Nathan eljátszott egy Vidor szólódarabot is. a Huntsville Symphony nem játszott ebben a templomban hosszú évek óta, és most nagy örömmel, és a közönségtől csupa pozitív visszajelzést kapva játszhattunk a remek akusztikában.
Az alábbi linken megnézhető maga az épület.

A hónap a “Casual Classics” sorozat 2. koncertjével kezdődött. Amy Schwartz-Moretti, az Oregon Symphony volt koncertmestere (ma egyetemi professzor) vezette az együttest, és játszotta a szóló hegedűt Mozart Haffner szerenádjában. A Botanikus Kert főépületének egyik helyiségében:
A közönség a zenekari zenészek mellett, között foglalt helyet, majd két-három tételenként engedtem nekik, hogy másik helyre üljenek. Ilyen jellegű koncertet most csináltunk harmadjára, és mindig nagyon népszerű. Hol máshol tapasztalhatná meg egy zenehallgató, hogy milyen egy zenekari zenész bőrében lenni?

Posztom címét első TEDx előadásomból kölcsönöztem, melyet múlt héten tartottam, mint a helyi TEDx VoyagerWay csapat által felkért első előadó. A zenekar szólamvezetőiből alakult vonósnégyes segítségével demonstráltam az ÉLŐ, az AKUSZTIKUS és a KLASSZIKUS zene fontosságát, és próbáltam bizonyítani azt, hogy a technológia fejlődése nem teszi, nem teheti idejét múlttá az akusztikus hangszereken élőben előadott klasszikus zenét. Az előadás YouTube videóját amint lehet közzéteszem itt is.

Bartók-Pásztory Award / Bartók-Pásztory-díj 2018

It is Béla Bartók’ Birthday today. Today I was awarded the Béla Bartók-Ditta Pásztory Award for composition. Below is the transcript of my video message to the President of the Liszt Academy and members of the Committee.

Ma van Bartók Béla születésnapja. Ma a Zeneakadémia Rektora és a díj bizottsága nekem ítélte a Bartók Béla-Pásztory Ditta díjat eddigi zeneszerzői tevékenységemért. Alább olvasható az átadásra készített videóüzenetem szövege.

Dear Madame President,
Dear Members of the Committee,
due to my concert schedule abroad I am unable to attend the ceremony, and I am sending this video message to thank you for awarding me the Béla Bartók-Ditta Pásztory Award!
As a performing artist myself, regardless of style and genre, I am always aiming at the most valid interpretation of a certain work by a certain composer. When the applause of the audience gives me direct, live feedback about a job well done, that is the most precious thing. Being a composer is a different and somewhat more complicated situation. Although no composer in the world wants to write for his or her desk-drawer, the act of composing itself is among the most intimate ways of communication imaginable. Having success at creating something from nothing, filling the empty paper, or computer screen with something relevant that resonates with the listener, whether in the form of the applause of the audience, or in the form of an award, it always comes as a surprise. This brief moment of surprise, followed by happiness over the fact, that I have managed to compose something valid, and important not only to myself, repeats after every performance of my music.
The Béla Bartók-Ditta Pásztory Award is possibly the most important professional award in Hungary, with the total professional weight of the Liszt Academy behind it. I would like to thank you for granting me this award, founded by the widow of my great icon, Bartók. Thank you for the surprise and the happiness.

Tisztelt Rektor Asszony, Tisztelt Kuratórium,
külföldi elfoglaltságaim miatt ez úton vidóüzenetben szeretném megköszönni azt, hogy idén, zeneszerzőként számomra ítélték a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat.
Előadóművészként magam is mindig stílustól és korszaktól függetlenül egy adott zeneszerző adott darabjának leghívebb előadására törekszem, és amikor a közönség élőben visszaigazolja azt, hogy jó munkát végeztem, az mindennél többet ér. Szerzőként más, jóval bonyolultabb a helyzet. Nincs ugyan olyan zenét író ember, aki az íróasztalfiónak akarna komponálni, a zeneszerzés aktusa maga mégis talán a legszemélyesebb megnyilvánulási formák egyike. Amikor a közönségtől élőben, majd egy szakmai bizottságtól díj formájában is pozitív visszajelzést kapok arról, hogy amit a semmiből létrehozok, amit saját magamból az üres papírra, avagy az üres komputer képernyőre képes vagyok leírni az érvényes, és rezonál a befogadóval, akkor először bizony meglepődöm. Ez a pillanatnyi, örömteli meglepődés minden egyes művem bemutatójakor megismétlődik, amit aztán az az öröm vált fel, hogy valamit sikerült eltalálnom, hogy ismét tudtam olyan zenét írni, ami nem csak nekem lehet fontos.
A Bartók-Pásztory-díj Magyarország talán legerősebb szakmai díja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem teljes szakmai súlyával a háta mögött. Köszönöm, hogy idén a számomra örök etalon Bartók özvegye alapította elismerés által engem érhetett a meglepetés, és az öröm.